View Single Post
Old February 5th, 2020 #2
alex revision
Senior Member
 
alex revision's Avatar
 
Join Date: Mar 2008
Posts: 27,577
Default

Prof. Robert Faurisson: A "holokauszt" vallás tízparancsolata


1. Vésd a fejedbe, hogy az abszolút rossz a „náciban”, az abszolút jó pedig zsidó áldozatában testesül meg. A zsidót halmozd el tisztelettel és ajándékokkal. A „nácit” mocskold és üldözd a világ és az idők végéig. Fésüld át az egész világ aggok házait az utolsó kilencvenéves betegeskedő náci nyomában. Miután lebuktattad, te és a tieid fenyegessétek egy újabb perrel. A következő napon az izgalomtól holtan fogják megtalálni. Akkor trombitaszóra jelentsd be, hogy az összes médium közhírré tehesse: „A letartóztatása előtt meghalt náci bűnös megúszta a büntetését.” Taníts meg a gyermekeidnek: „A halálbüntetés rossz dolog, kivéve egy náci ellen, az ő esetében jó és mindig azt kérjük. Ugyanez áll a kínzásra. Köpjünk a legyőzöttek sírjára!” Ámen.

2. Terjeszd a jó szót úton-útfélen, hogy a minden nép közül legjobb, ezért Jahve által kiválasztott népet mindig és mindenhol, bármiféle ok nélkül gyűlölték, üldözték, irtották, mert zsigerileg perverz gonoszok planetáris összeesküvést szőttek az idők kezdetétől fogva a zsigerileg ártalmatlan szegény zsidók ellen. Ismételd utánam: „Termékeny még a has, amelyből a vadállat kijött.” A zsidókat célzó bírálatokra válaszul mondd azt, hogy az antiszemiták annyira ostobák, hogy hisznek egy zsidó összeesküvésben. Valójában a legkevésbé ostobák közülük nem hiszik ezt, mert tudják, hogy az összeesküvés a gyöngék forrása, márpedig a zsidók erősek, tehát nincs szükségük semmiféle összeesküvésre; elfoglalják a helyet és kézben tartják az ostort. Franciaországban a leghatalmasabb szervezetük (CRIF) minden évben vacsorát ad mintegy ezer „meghívott” részére, ahol a nemzet politikai vezetői kemény kioktatásban részesülnek amiatt, mert képtelenek fellépni a mindenhol jelenlévőnek leírt antiszemitizmus ellen. Ahelyett, hogy tiltakoznának, a vádlottak összegörnyednek, engedelmeskednek, köszönetet mondanak és ígéretet tesznek, hogy a következő évben még többet és még inkább a zsidók kedvére tesznek. 2011-ben elment vacsorázni a köztársasági elnök, a miniszterelnök, tizenöt miniszter és államtitkár. Az elnök, aki zsidó származású, 2012-ben fejezi be mandátumát, azután pedig, ahogy a dolgok haladnak, egy dúsgazdag zsidó nő férjeként egy gazdag zsidó fogja talán felváltani; vagy ha nem ez a zsidó, akkor egy másik, a Francia Köztársaság elnöki posztja mindenképpen zsidó kiváltság lesz. Ámen.

3. Hittől elhomályosult szemmel hidd el a „holokauszt” számtalan túlélőjének valamennyi tanúságtételét; ha sajnálatos módon egyik-másik tanúvallomás durva hamisítványnak is bizonyul, válaszold azt, hogy nem fontos, mert ha a történet a szívből jön, akkor az igaz és a hamis többé már nem számít. Ismételd utánam: „Hiszek Anna Frank naplójának a hitelességében, amelyet köztünk szólva az apja fabrikált, a volt valutaüzér bankár, Otto Heinrich Frank, az eredeti holland változatot egy holland újságíró (Isa Cauvern) cinkosságával, a két német változatot pedig a német fordító (Anneliese Schütz) manipulálta. Hiszek a hamis régiségekkel kereskedő, majd (Au nom de tous les miens / Az enyéim nevében címmel megjelentetett, Max Gallo által) hamisított visszaemlékezést áruló Martin Gray-nek. Hiszek Filip Müllernek, aki a Trois ans dans une chambre a gaz (Három év egy gázkamrában) című, Helmut Freitag által szerkesztett hajmeresztő tanúskodást jegyzi. Hiszek a „farkasos lánynak” (Fille aux loups), pedig a történetét elbeszélő könyv, majd a film egy olyan belga nő műve, aki a háború alatt ki sem mozdult Belgiumból. Hiszek Wilkomirskinek (alias Grosjean), aki sohasem hagyta el Svájcot. Hiszek Elie Wiesel őszinteségében, Simon Wiesenthal becsületességében. Nem hiszek a „holokauszt” azon történészeinek, és megátkozom őket, akik ahelyett, hogy engedelmesen ismételgetnék azt, hogy számtalan, sziklaszilárd bizonyíték van a mágikus „gázkamrák” létezésére, le merték írni, mint Arno Mayer amerikai zsidó professzor 1988-ban, hogy végeredményben csak „ritka és kétes (rare and unreliable” bizonyítékok vannak rá. Ámen.

4. A revizionistákat nevezd „holokauszttagadóknak”. Kezeld őket gyávaként, mert „megölik a halottakat”, még ha ez nem is jelent semmit. Ha egy francia revizionista azt mondja, hogy „mutasd meg vagy rajzold le a mágikus gázkamrát”, válaszold neki azt, hogy „nem kell vizsgálni, hogy technikailag egy ilyen tömeggyilkosság hogyan volt lehetséges; azért volt technikailag lehetséges, mert megtörtént”. Ezt a csodálatos „választ” 34 történész és egyetemi oktató (köztük Pierre Vidal-Naquet, Léon Poliakov és Fernand Braudel) tudta magából kiböffenteni 1979-ben. Amikor Bradley Smith amerikai revizionista azt kéri, hogy „bizonyítékokkal alátámasztva nevezzenek meg neki egyetlen olyan személyt, akit egy auschwitzi gázkamrában öltek meg”, és amikor hozzáteszi, hogy ha kérdése illetlen, mondják meg neki, hogy miért, akkor a csönddel válaszolj neki. Ismételd utánam: „Igazuk van ezeknek a franciáknak, akik azt mondták, hogy a kérdés fel sem vetődött, és igazuk van azoknak az egyetemi oktatóknak is, akik világszerte elhallgatták a „holokauszttagadóknak” köszönhető tudományos felfedezéseket, valamint a Raul Hilbergek, Jean-Claude Pressacok, Robert Badinterek és sokan mások által a bíróságok előtt elszenvedett kudarcokat”. Ámen.

5. Őszinte szívvel ismételd az amerikai Raul Hilberg, az első számú történészünk nyomában, hogy - mint azt Léon Poliakov is elismerte - a III. Birodalom archívumaiban, sajnos, a legkisebb nyoma sincs annak, hogy a német hatóságok elhatározták, megszervezték és végrehajtották a zsidók elképesztő kiirtását. Raul Hilberg szavait átvéve magyarázd meg, hogy a „holokausztot” (a Hitlertől vagy bárki mástól származó) parancs nélkül, terv nélkül, ad hoc szervezet nélkül, írott utasítások nélkül, költségvetés nélkül készítették elő és hajtották végre, spontán módon, a hatalmas német bürokrácia keretében a semmiből (ex nihilo) felmerülő kollektív teremtés jelenségének köszönhetően. Ismételd utánam: „A ’holokausztot’ a hatalmas német bürokrácia készítette elő, tervezte meg és hajtotta végre ’a szellemek hihetetlen találkozásának, konszenzuális gondolatátvitelnek köszönhetően’, és „egy szellemi állapot, egy hallgatólagos egyetértés, egy együtthangzás és egy szinkronizáció következtében’ ”. Mindenképpen fejezzük ki tiszteletünket Raul Hilberg professzornak ezért a tőről metszett talmudista magyarázatért. Ámen.

6. Higgy a csodákban és a csodálatos módon megmenekült zsidók millióinak. Ha bejelentenék, hogy Lourdes-ban az egyik napon csoda történt, majd a következő napon tíz csodát tapasztalnának ott és a rá következő napon százat, jogosan röhögnél; ha viszont észreveszed, hogy idővel csak növekszik a pénzt követelő csodálatos módon megmenekültek száma, ismételd utánam: „E tekintetben minél több a csodálatos módon megmenekült, annál bizonyítottabb a csoda.” Távolítsd el a szellemedből az akadékoskodás kísértését, és annak a kísértését, hogy azt mondd: „Ha egy zsidó túlélő valaminek az élő bizonyítéka, akkor éppen annak a bizonyítéka, hogy nem volt zsidóirtás; a csodálatos módon megmenekültek ekkora tömege többé már nem egy csoda, hanem a legnyilvánvalóbb bizonyítéka annak, hogy a németeknek nem volt semmiféle zsidóirtó politikájuk.” Ha a túlélők Auschwitzban születtek vagy gyermekek voltak Auschwitzban, kápráztassanak el ezek a csodák. Ámen.

7. Hajolj meg a relikviáink előtt, és kényszerítsd a gojokat ugyanerre. Ha elzarándokolsz a szent helyekre, például Auschwitzba, a nagy zsidó mártírium cirkusszá átalakított Golgotájára, nem fogsz látni sem igazi gázkamrákat, sem ezek romjait; Auschwitz I-ben mutatnak ugyan neked egy „gázkamrát”, de „minden hamis benne” (Eric Conan, 1995). Látni fogod az állítólagosan „elgázosítottak” cipőit, szemüvegeit és levágott haját vagy a zsidó fivéreink és nővéreink zsírjából készített szappandarabokat. Kegyesen távolítsd el az eszmédből a gondolatot, hogy a háborús Európa minden országában a táborokban éppúgy, mint azokon kívül az ínség, a nélkülözés, a blokád, a szövetséges bombázások pusztítása következtében értékessé váló mindenféle anyag összegyűjtésére, kijavítására, felújítására és átalakítására kényszerítette az embereket, és hogy a hajzatot például a textiliparban hasznosították. Felejtsd el, hogy a szappandarabok a szakértői vizsgálat során teljesen normális szappannak bizonyultak. Vegyél be mindent. A washingtoni Holokauszt Emlékmúzeumban hajolj meg a mágikus gázkamrák létezésének lehető legjobb tanúsága előtt: egy halom többé-kevésbé használt cipő fölött ezt olvashatod: „We are the last witnesses” (Mi vagyunk az utolsó tanúk) - a cipők beszélnek. Ha ebben a hatalmas múzeumban, amely nélkülözi bármiféle náci „gázkamra” bármilyen tudományos bemutatását, Ciklon B-dobozokat látsz, minden erőddel állj ellent a kísértésnek, hogy azt hidd, a németek normális célra használták azokat (ezt a ciánhidridsav alapú terméket egy Haber nevű zsidó tudós találta fel 1922 körül a tífuszhordozó rovarok, főleg a tetvek elpusztítására); vésd az eszedbe, hogy a németek a zsidók elpusztítására használták, mert mindent csak a lényüknél fogva elpusztításra szánt zsidókkal kapcsolatban kell megítélni. Vedd készpénznek - szó szerint - a hivatásos rémhírterjesztőink által kitalált elképesztő történeteket, amelyek a gojok oktatási intézményeiben keringnek. Vedd tudomásul, hogy a múlt felelevenítésekor az emlékezet felülmúlja a történelmet, a történelmi regény a tudományos vizsgálatot, a színház és a fikció a földhözragadt anyagi valóságot. Vésd a fejedbe, hogy egy hívő gyomra még a köveket is képes megemészteni. Ámen.

8. Vidd fel a jeruzsálemi templom pinnaculumába Patrick Dubois atyát, aki a Jad-In-Unum egyesület keretében, amelyet zsidó tanácsadóival alakított, kitervelte a legmeghökkentőbb holokausztikus műveletet, amelyet csak álmodni lehet. Joggal érezvén azt, hogy víz került a gázba, tehát többé már jobb nem próbálkozni a mágikus gázkamra eladásával, a „gáz általi soát” előbb a szupermágikus „golyó általi soával”, majd az ultra-szupermágikus „megfojtás általi soával” helyettesítette. A „golyó általi soá” keretében 2009 júniusában már felfedezett az egykori keleti fronton kb. 1200 tömegsírt több mint egymillió zsidó hullával, akiket német golyók öltek meg. Ne kérdezd, hogy hány sírt tárt fel, mert egyetlenegyet sem. Ne erősködj, hogy megtudd, hány hullát számolt össze, mert egyetlen sírt sem exhumált. Iratkozz be a talmudista aritmetika iskolájába, amely szerint nulla + nulla = több mint egymillió. Ne kérdezd tőle, hogyan végezte el a hullák összeadását, a hullákét, akiket senki sem látott, vele kezdve. Higgy neki puszta szóra. Ő egy rettentő szent ember; még a végül őt bíráló történészek közül sem merte senki azt mondani, hogy a király meztelen, mint egy féreg, és hogy Dubois atya gyakorlatilag egyetlen tömegsírt sem fedezett fel, egyetlen zsidó vagy nem zsidó hullát sem talált (hacsak nem néhány normálisan eltemetett hullát, például az ukrajnai Buszk zsidó temetőjében). 2006-ban Londonban „a nagyon idős Schlesinger rabbi” azt tanította Dubois atyának, hogy a „III. Birodalom által meggyilkolt zsidók szentek (csadikim) voltak. Ezért a sírjaikat, bárhol is legyenek, egy országút alatt vagy egy kertben, érintetlenül kell hagyni, hogy ne zavarjuk a nyugalmukat” (Porteur de mémoires / Sur les traces de la Shoah par balles). Ukrajnában és Galíciában a két világháború számtalan német-orosz csatamezején Dubois atya nagy meglepetésére német töltényhüvelyeket talált. Ebből sietett arra következtetni, hogy ezek megannyi anyagi bizonyítékai annak, hogy zsidó civileket és csakis zsidókat öltek meg golyókkal. Nagy okosan kijelentette: „A németek nem vesztegettek egynél több golyót egy zsidó megölésére. Háromszáz töltényhüvely, háromszáz golyó, háromszáz kivégzett személy.” Szent locsogásában Dubois atya felülmúlja minden idők és az egész föld legpofátlanabb apostolait is: dicsértessék a neve. Azt mondta nekünk, hogy jóval több mint hatmillió zsidó halt meg. Amikor elolvasod az utolsó fejezetét a „megfojtás általi soáról”, amelyet éjjel dunnával vagy párnával hajtottak végre, és amikor felméred ezt az eddig még kiadatlan soát, amely a zsidók spontán kiirtásának a csúcsa, tartsd vissza a kuncogásod és mondd azt magadnak: „Ez a legfennköltebb fajta dinóeledel. Dubois atya mindent megetetne velünk. Íme így kell a keresztényekhez, ezekhez a megkopasztani való madarakhoz fordulni (gyermekkorában bresse-i csirkét kopasztott és árult a nagyapjával). Megérdemli a becsületrendet, amelyet Sarközy-Mallah tűzött ki rá, és a sárga szőnyeget, amelyet a világon mindenhol elébe terítenek, és a kalapokkal teli összes zsinagógát, és a Sorbonne kegyeit Edouard Husson professzor jótállásával. A bohóckodás és az átverés Nobel-díja várja Dubois atyát.” Ámen.

9. Az emlékezés nevében mindig követelj több pénzt és több keresztes hadjáratot az új Hitlerek ellen, akikből egész légiónyi van a - bádogból készült - tömegpusztító fegyvereikkel együtt. Követelj holokausztokat, de goj holokausztokat. Ismételd utánam: „Pénz kell nekünk, mindig több pénz!”. Vagy ezt: „Minél inkább sírok, annál többet keresek; minél többet keresek, annál inkább sírok!” Vagy pedig ezt: „Háborúkat, mindig háborúkat, még több háborút! Ez jó a soá-biznisznek és a holokauszt-iparnak.” Imádra Jahve meg fogja állítani a Nap forgását a Föld körül, hogy meghosszabbodjon az egész nap folyamán a gojok lemészárlása. Jahve fel fogja ismerni az övéit. Oly szép a jövő, amelyet így készítenek elő számunkra. Éljen a soá kötelező oktatása, mindjárt a kisgyerekekkel kezdve. Éljen a rendőrök, bírák, katonák, tanárok, újságírók speciális indoktrinálása! Éljen a soá emléktáblák elszaporodása! Éljenek a chartereket megtöltő auschwitzi zarándoklatok! Éljen a zsarolás, amelyet oly sok intézmény (mint a francia államvasutak) és oly sok ország (mint Svájc) elszenvedett! Egyesek, akik előbb ellenállni akartak, indokokat követeltek. Rosszul jártak. Éppen azzal lettek letorkolva, hogy az ilyesféle antiszemita reflexek súlyosbítják az ügyüket, és hogy alkudozás nélkül ki kell köhögniük a megállapított summát. Meghajoltak. Fizettek, mint a katonatiszt, ami azt jelenti, hogy ismét hozzájuk jönnek majd további „jóvátételeket, kártalanításokat és kompenzációkat” követelni. Németek, akiknek a szülei még meg sem születtek 1945-ben, legalább 2030-ig milliárdokat fognak fizetni zsidóknak, akik a mai napig még a világra sem jöttek. „Zsidóskodni vagy meghalni”: ez a jelszó, amelynek minden magatartást diktálnia kell. Egy ilyen nemes ideálért mindent fel kell áldozni, és miután a politikai vezetők mindent odaadtak, még többet követelnek majd tőlük. Egyes gojok azt fogják gondolni ezekről a zsidókról: „Ez nem lehet: egy napon mégis csak abbahagyják; végül rá fognak döbbenni, hogy túlzásba vitték.” Ebben a pillanatban kell a „túlzásnál is többet” tenni. A hücpénkkel, a megingathatatlan pofátlanságunkkal el kell kábítanunk a gojt. Vegyünk példát Franciaországról, ahol a francia államvasutak igazgatójának köszönhetően minden utas, aki vonatjegyet vált, ugyanezzel a ténnyel anélkül, hogy tudná, átadja obulusát a dúsgazdag Eric de Rothschild bárónak, a soá emlékezete címzetes őrének. Ámen.

10. Így válsz méltóvá azokhoz közülünk, akik 1900-ban kitalálták az aranytojást tojó tyúkot a káprázatos hatmilliós húzással. Ideje felfedni: 1900-tól és talán már korábban is New York-i zsidóknak (köztük Stephen Wise rabbinak) támadt az a zseniális ötletük, hogy reklámkampányt indítanak a változatlan és jövedelmező refrénnel: „Adakozzatok az Európában haldokló hatmillió testvérünknek!” A New York Times, amely e reklámplakátok közzétételének a specialistájává vált, az 1900-as, 1910-es, 1920-as és 1930-as években többször is elismételte ezt a refrént. Kezdetben az amerikai zsidók számára kijelölt hóhérok az oroszok, az ukránok, a cárok voltak, később a lengyelek és tábornokaik, majd a harmincas évektől a németek és Hitler váltak célponttá. Ömlött a pénz az óriási méretű propaganda táplálására, és nőtt a zsidógyilkos nép iránti gyűlölet. A Hitler elleni nagy keresztes hadjárat felsejlett a láthatáron. Még egy propaganda-erőfeszítés, még több pénz a demokráciában - beleértve a szovjet demokráciát is - való hit propagálásába, és végre 1941-ben az új háború világméretűvé vált. Nagy üzlet (Big Business) van kilátásban. Az Egyesült Államoknak be kell lépnie a táncba Joszip bácsi oldalán. Tengerentúlra küldik a fiaikat és a repülő erődjeiket (flying forteresses) a civil lakosságot foszforizálni, majd japán városokat atomizálni (mielőtt később más népességeket napalmmal, narancssárga hatóanyaggal, szegényített urániummal kezeltek). Roosevelt, Churchill és Sztálin szent szövetsége tobzódni fog a kegyes és vörös hazugságokban. Azután eljött 1945, és megnyerték a háborút. Lehullt a függöny, és a nürnbergi perben kiderül, hogy ki lesz a Hollywoodhoz méltó látványosság főszereplője: ez alkalommal a hatmillió már nem „haldoklik Európában”, hanem egész egyszerűen halottnak, meggyilkoltnak, megsemmisítettnek lett nyilvánítva. De mégis hogyan kell megetetni a nürnbergi bírákkal ezt a gyakran felbukkanó számot, amelyet a (Thomas J. Todd nürnbergi főügyész 2007-ben nyilvánosságra került magánlevele szerint) 75 százalékban zsidókból álló amerikai delegáció természetesen mindig is fejben tartott. Gondviselésszerű megoldás jelentkezik az egyik német fogoly személyében, akit azzal fenyegettek, hogy kiszolgáltatják a magyar kommunistáknak, de akit inkább meg fognak zsarolni. A háború utolsó hónapjaiban Wilhelm Höttl alezredes, akit hűtlen kezelés miatt ki fognak zárni az SS-ből, összebeszélt a szövetségesekkel. Nürnbergben az „amerikai” csapat vette kézbe, amely kényezteti őt, Höttl pedig cserébe figyelemreméltó buzgalmat tanúsít. Egy szép napon, 1945. november 7-én aláír egy eskü alatt tett tanúvallomást, amely szerint Eichmann kollégája kijelentette neki Budapesten 1944 augusztusában, vagyis kilenc hónappal a háború vége előtt, hogy már kétmillió zsidót kiirtottak Keleten, négymilliót pedig a „haláltáborokban” (Vernichtungslagern). Az állítás köztünk szólva abszurd és - a hamisítvány nyilvánvaló jeleként - egy anakronizmust tartalmaz, mivel a Vernichtungslagern csak az „extermination camps” amerikai neologizmus fordítása, amely 1944 novemberéből datálódik. Amikor 1961-ben Jeruzsálemben Avner Less izraeli vizsgálóbíró megkérdezi a kijelentéséről Eichmannt, ez utóbbi egy Höttl által kitalált „vegyes salátának” (ein Sammelsurium von Durcheinander) nevezte azt, és a maga részéről Höttl végül 1987-ben szintén elismeri, hogy nem kellett fontosságot tulajdonítani egy ilyen képtelenségnek: Eichmann, mondja, a részegség hatása alatt beszélt neki és kisebbrendűségi érzése volt vele szemben, amely arra késztette, hogy eltúlozza a tényeket és a számokat. Szerencsére a nürnbergi bírák úgy intézték, hogy a védelem sohasem tudta kifaggatni Höttlt, és végül odáig mentek, hogy a végső ítéletükben kijelentették, hogy a németek hatmillió zsidót gyilkoltak meg, ahogyan azt személyesen ... Eichmann mondta! Jó hívőként tiszteld a bírák és történészek által ily módon elkövetett hamisítások ezreit. Dicsőség legyen nekik! Nélkülük összeomlana a „holokauszt” nagy és kegyes hazugsága. Hátralevő napjaidra egyetlen kötelességed van: a történészek és bírák mintájára mindent el kell mondanod, mindent meg kell tenned és mindent ki kell találnod, hogy sohase tűnjön el a nagyon szent és nagyon drága „holokauszt” már ingatag és repedező építménye. Jahve a javadra fogja írni, mert különben Dávid szava szerint meg fog büntetni „szöges nyílvesszővel és seprűparázzsal”. Lehet, hogy a hazugság és a hit delíriuma úgy kapható el, mint a rühösség. Jó üzlet! Szerződjünk le ezzel a rühösséggel, és gondoskodjunk róla, hogy megfertőzzük vele a jelenlegi hatmilliárd embert és a jövő nemzedékeiből még sok milliárdot. Tegyünk úgy, hogy a földi megélhetésünk biztosítva legyen az idők végeztéig. Ámen.

2011/04/01

http://szexesnewyork.network.hu/blog...izparancsolata

http://robertfaurisson.blogspot.com/...-religion.html